HOMOKKŐ

A homokkő az egyik legelterjedtebb építőkőként használt kőzet a Földön. Már az ókori Egyiptomban ismerték, majd a római Birodalomban középületek építésénél is használták, népszerűsége a későbbi évszázadok folyamán sem csökkent.

Törmelékes üledékes kőzet, mely változatos geológia körülmények között keletkezhet.

A homokkő homokszemekből és az azokat összeragasztó kötőanyagból áll. A legtöbb homokkő nagy részét kvarcszemcsék teszik ki. Járulékos ásványai leggyakrabban a földpátok és a csillámok. A szemcséket leggyakrabban kalcit köti össze, akár szabad szemmel is látható kristályokban. A kalciton kívül a kötőanyag lehet dolomit, szilícium, limonit, kalcedon, vas-oxid. A homokszemek és a kötőanyag aránya különböző lehet. A szemcséket összecementáló sokféle lehetséges kötőanyag következtében változatos színeket és különböző kőzetszöveteket mutat.

A homokkő a homok ülepedésének módja szerint többféle rétegzettségű lehet. A normálistól eltérő a keresztrétegzés, mely heves vízfolyások durvább üledék lerakódása során keletkezik, vagy tengeri üledékeknél az erős áramlások iránya határozza meg. Szintén keresztrétegzés alakul ki szárazföldön, a levegőből lerakódott homok esetében, a szélerősség és irány függvényében.

A homokkő színe általában a kötőanyagtól függ.  A kalcit vagy dolomit anyagú homokkő fehér, a limonitot tartalmazó vörös, sárga vagy barna. Egyéb változatai lehetnek szürkék, feketék is.

A homokkő szilárdsága, ellenálló képessége leginkább a kötőanyag minőségétől, eloszlásától függ. A legkeményebb homokkövek kötőanyaga kovasav, mely lehet kvarc, kalcedon, opál. Ezek a homokkövek nagy törőszilárdságúak, keménységük esetenként elérheti a gránit szintjét.

A meszes homokkövek esetében a jellemzően nagyvárosok levegőjében előforduló kéndioxidból képződő kénsav oldja a kötőanyagban lévő kalcitot és ezáltal a homokkő szétporladhat.

A homokkő felülete jellemzően érdes tapintású, felszíne porózus.

A jó minőségű erősen cementált kötőanyagú homokkő jól használható építőkő, Magyarországon számos középület, templom építőanyagául szolgált.

Eredet, keletkezése:
Szárazföldi és tengeri eredetű is lehet. Szárazföldön folyóvizek üledékeként vagy sivatagokban a szél által lerakott homokdűnékből cementáció során képződik: a mállott, aprózódott kőzetek lerakódnak, majd tömörödnek, a szemcsék között kiválnak a vízben oldódó anyagok, majd a homokszemcséket összeragasztó kötőanyag révén kőzetté szilárdul.

Színe:
Változatos összetételének köszönhetően színe lehet fehér, szürke, fekete, vörös, barna.

Összetevői:
Uralkodóan kvarcszemcsékből áll, melyet gyakran földpát, csillám és más ásvány kísér. A szemcséket szilícium, kalcit és vas-oxid kötheti össze.

Szemcseméret, szerkezet:
Szemcséi jól osztályozottak (azonos méretűek), szemcsemérete a finomszemcséstől (<0,25 mm) a durváig terjed (1-2 mm). Lehetnek szögletesek és lekerekítettek. Réteges szerkezetű.

Tulajdonságai:
Jól hasítható. Porózus felületű, ezáltal jó csúszásgátló, kovás kötőanyagú változatai nagy szilárdságúak és ellenállóak.

Felhasználás:
Járófelületek, támfal, korlát, homlokzatok burkolására.