BAZALT

A bazalt a legismertebb, a vulkáni kőzetek között a legáltalánosabban előforduló kőzet, a gabbró kiömlési megfelelője. Több kontinensen jelenlévő, szárazföldön és a tengerfenéken egyaránt gyakran megtalálható.

A bazalt ismert jellegzetes kiválási formáiról:  a felszín közelében lemezes, mélyebben pados, a tengerfenéken ellipszoid vagy gömb alakú kihűlési formát mutat, míg a szárazföldön jellemző az oszlopos kiválás.

Durva szemcséjű változata a dolerit, paleovulkáni, idősebb változata a diabáz, mely a bazaltnál durvább szemcsés, a fekete mellett megjelenik benne a zöldes árnyalat.

A bazalt nehezen megmunkálható, igen kemény, nagy szilárdságú kőzet, de bányanedvesen jól hasítható és fényezhető.  Törőszilárdsága esetenként elérheti az 5000 kg/cm2 értéket, mely a legmagasabb érték az összes kőzet között. Gyakran használják út és vasút építéseknél zúzottkőként, de kockakő formájában jól alkalmazható útburkolatként is.

Eredet, keletkezése:
Kiömlő bazaltlávák lehűlése során keletkezik. Folyékony állapota miatt akár nagyon vastag lávatakarókat is alkothat (pl. Dekkán-fennsík platóbazalt, India) és jellemző az előfordulása az óceán közepi hátságok területén.

Színe:
Jellegzetes sötét színű, általában sötétszürke, szürkésfekete vagy fekete. Ritkán vöröses, barnás, zöldes.

Összetevői:
A bazalt kovasavban szegény, bázikus kőzet.  Általában bázisos plagioklászokból, augitból és gyakran olivinből tevődik össze. Járulékos elegyrészei a magnetit és ilmenit.

Szemcseméret, szerkezet:
Finomszemű, tömött, bázisos kiömlési kőzet kristályai még nagyítóval is nehezen láthatóak. Porfíros szövetű, nagy szilárdságú. Ismeretesek üveges szerkezetű változatai is.

Tulajdonságai:
Nagy keménységű, fagyálló, mállással szemben ellenálló, felszíne egyenletesen kopik.

Felhasználás:
Útalapoknál zúzottkőként, de ellenálló képessége miatt kültéri tér-, és útburkolatként.